Erős fém,
Rajta csillog a fény.
De vér szennyezi,
A bűn tengere ellepi.
Ezer sikolyt ver visszahangja,
S ezer halottért szól harangja,
Néma kérlelését nincs ki meghallja.

Puha szív van rejtve benne,
De nincs aki meglelje.
Mert az ő teste nem hús és vér,
Nála az élet ,a lélegzet semmit sem ér.
Csak hideg vas miből áll,
Mi lassan leszáll s a földben hál.
Sírhantja az a domb s bölcsője,
Ő a csatatéren nyugvók örzője.
Földve szúrva várt,
Míg Ai és Wanyuudou rátalált.
Kard nyeléből izmos kar lett,
Formás test lett penge helyett.
Ichimoku Ren a Pokol szolgája,
Otthona lett a szenvedés országa.
Harmadik szeme mindent lát,
Falon,házon,álmon át.

Van mikor szíve megszakad,
De tennie ellene nem szabad.
Ha sajnálatot is érez,
És szívébe érzelmet képez.

Társaihoz közel áll,
Több barátra nem vár.
Pedig ki megismeri él-hal érte,
De Ren ezt sose kérte.
Honne-Onnát kedveli,
De azért szerelemre nem kell neki.
Babává ő ritkán válik,
De ha kell hát távozik.
Csókot ad medálljára,
S babává válik Ai parancsára.